Psalms 49

1Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára. 2Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

3Akár közemberek fiai, akár főemberek fiai, együtt a gazdag és szegény. 4Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány. 5Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

6Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bűne vesz körül, 7A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek? 8Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

9Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre; 10Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

11De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

12Gondolatjok [ez:] az ő házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékről- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön. 13Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

14Ez az ő sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az ő követőik. Szela. 15Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti őket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az ő lakásuktól.

16Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezéből, mikor [az] megragad engem. Szela. 17Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsősége;

18Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsősége nem száll le utána. 19Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal: [Mégis] az ő atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. [ (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. ]

20